Vigyázz!

Csak vigyázz
Mert naiv vagy
Gyenge vagy
Egy semmi

Mit megemészt a gyomor
Vagy kihord
Egy terhes elme
Majd elfelejt

Ne higgy a szónak
Az érzésnek

Egy vagy a száz közül
Ez legyen, mi vezérel…

Mert naiv vagy
Gyenge vagy
Semmi több

Az élet eltöröl

Nem vagy más,
Csak folt a pólón
Kulcs a csomón
Ág a korzón
Szék a mólón

Szó egy szájból
Nap a nyárból
Sár a földön
Kép a Nő- ről

„Szép vagy, szép vagy szebb a napnál”

De jobb lesz neked,
Ha szíveden zár áll

Clio
2010-10-21


...and the show must go on.

A falka

Szédelgek
Utamon csak a hold kísér
Nappal alszom
Este velem vonyít
Az összes farkas

Ez itt a falka
Tartozz ide
Vagy bújj el messzire

Kit érdekelsz…

Kiközösít a tudat
Hogy ennél többet mutat
Az agy, mely bennem beszél

Sok ostoba hang közt
Nyugalomra int

„Légy most erős, ezek itt
Csak harsányak.

De tudod jól a kutya
Nem harap, csak ugat.”

Így parancsol hát:

„Vonyíts velük te is
Csaholj, ahogy eddig
Most ez egyszer
Utoljára”

És én csak játszom tovább

„Szép munka”
szól rám a szívem:


„Eladtad magad
Majd, hogy nem ingyen…”

2010-10-18
Clio


...and the show must go on.

Láz

Azokra a napokra gondolok, amikor megismerkedtünk. Az első pillantások, gondolataink a másikról, hiedelmek. Hol hamisak, hol helytállóak. Az a rengeteg elvesztegetett nap, amit együtt tölthettünk volna, mégsem tettük.
Két szégyellős gyermek: egy fiú, aki meghúzza a kislány haját; egy kislány, aki puszit nyom a fiú arcára, majd elszalad.
Érzem, hogy testem minden porcikája remeg és takaró után kiált. Nyakamba húzom a paplanomat; épp csak az orrom lóg ki, hogy levegőhöz jussak.
A boldogság, amikor felismered magadban a szerelmet. Pusztán emlékeid sűrűjében úszva képes vagy mosolyra húzni a szádat.
Tudom, hogy a szapora szívverésem nem normális. Szinte ki akar ugrani a helyéről. Nem hagy békén. Piszkál, hogy „Kelj már fel, ne lazsálj! Induljunk!” Majd az ágyamból kilépve, az első lépés után rám szól „Hékás, nem engedlek járni! Heveredj csak vissza!”
Az őszinte szeretetet sugárzó tekinteted. Semmi hátsó szándék, semmi rosszakarat.
Apró képek a múltból: összefonódó kezek, csókok a homlokomon, az első reggeli érintésed… Sose tudod, mennyire jelentőségteljesek, ameddig el nem veszíted őket.
Szinte nyelem a levegőt körülöttem. Meg kell, hogy igyak két deci vizet. Legalább… Hosszú az út a poharamig és amikor végül elérem, remegő kezem elejti; darabjaira törik.
Verejték és könnycsepp egyszerre húz csíkot az arcomon.
Minden úgy megváltozott. Érdektelenség és megszokás alkotta napok…
Még ha a füled süket is volt, puszta látványod elvakított. Elég voltál ott és akkor. Én nem voltam elég neked. Éreztem. Még mennyire, hogy éreztem.
Minden olyan forró lett hirtelen. Ledobom a takarót. Szédülök, bár tart az ágy. Meddig lehet ezt kibírni? Hallom, valaki mozgolódik a szomszéd szobában. Valószínűleg ő sem tud aludni a szívverésemtől.
Nem érdekel, hogy már nem érdekellek! Melletted akarok lenni, veled! Csak hogy újra foghassam a kezedet, hogy megcsókolhassam a homlokodat és biztos lehessek benne: amikor felkelek, megérinthetlek titokban.

Diagnózis: szerelmi bánat.


2010-10-15
Clio

...and the show must go on.

Hol vagy?

Egyszer volt
hol nem volt
úgy rémlik,
hogy igaz volt.

Jött egy szőke herceg
Aki megcsókolt…

És én csak beszéltem.
Kiömlött a lelkem a számon
Magam sem tudom
Hányszor

Könnyek közt, szenvtelen
Veled és melletted
Szerettelek
Magamat is megkedveltem

Hol vagy most?
Eltűntél…

Ha szomjas vagy, felkeresel
Ha jóllaktál, félre teszel

Nincs több sóhaj
Csak a betűk maradtak
Rajtuk lovagolok
Az élet vezet
Nem te

Hol vagy?
Miért tűntél el?

Miért nem szeretsz?


Üres a szék mellettem
Elfekszem

Lábaimat a nyakamba veszem
Gömbölyű vagyok
Öklendezek, de beszélni
Nem tudok

Csak jönnél már
Csak megcsókolnál
Hogy újra virágba boruljon
A lelkem…


Egyszer volt
Hol nem volt
Talán igaz sem volt

Volt egyszer egy szépség
Aki szörnyeteggé változott…

2010-10-13
Clio


...and the show must go on.

Kívülálló

Egyedül vagyok
Kívül állok
Felette járok
A magasból nézek le rá
De egyedül

Szemzugából, ha rám néz
Látja arcom miként
Mosolyog

De belül gonosz ördög
Fészket épít
Kerítésnek
A hajamat tépi

És én csak játszom tovább

Egyedül vagyok
Már te sem vagy nekem
Felem voltál
És már csak idegen

Nem értelek
Nem kérdezlek
Üres szavakat fújsz felém

„Hova tűntek a régi évek
Boldog órák
Szép emlékek”

Itt minden csak sekélyes

Nem akarom a körforgást
Ki akarok szállni
Szárnyaló sas helyett
Inkább egérré válnék

Untat már a maszkom
A mosoly, a rózsa az egyebek
Bennem most az élet
Nagy kérdéseket feszeget

Tovatűnnék
Elszállnék
Testem csak mi látható

Lelkem nem érti senki
Egyedül vagyok én
És a nagy semmi

Ő most az egyetlen barátom

Clio

2010-10-02


...and the show must go on.