2009. április 28., kedd

Minden relatív

Részlet K. Margitka (46 éves, bolti eladó) naplójából:

"A mai napon nem történt semmi különös. A szokásos időben, 7-kor felkeltem, megetettem Fricit, én magam megettem a tegnapi vacsoramaradékomat, kiszedtem a csavarokat a hajamból, felvettem egy gúnyát és már rohantam is az ABC-be.

Szokásos módon, reggel alig volt vendég. A szokásos diákok beugortak a szokásos fánkjukért és italukért. A sarki építkezés változatlanul nem változott. A munkások szokásosan megvették a szofijukat és azt szopogatták egész álló nap.
A szokásos ebédet kaptuk a vendéglőből: Tökfőzelék fasírttal. Megint nem ettem meg...
Szokásos módon én voltam a pénztárban este 6-ig. Terikére hárult az árú feltöltés, mint mindig...
A legtöbb vendég szokásosan kassza záráskor érkezett. Ettől persze Manyika megint ideges lett.
A szokásos úton bicikliztem haza. Fricike már nagyon éhes volt, ahogyan az lenni szokott...
Este Barátok közt. Megnézem. Aztán alvás. Hátha megint a külföldi nyaralásról fogok álmodni. Mára ennyi."

Részlet Ralph H. (25 éves, katonatiszt) naplójából:

"A mai napon nem történt semmi különös. Felkeltem, oldalba rúgtam Teget, hogy rakja rendbe az ágyamat, aztán megettem a reggelijét. Feszengés után megtettük a szokásos kört.

Szokás szerint, Teg mindent elcseszett. Olyan szarul céloz, hogy már megint nekem kellett mindet kicsinálnom. Minek sorozzák be az ilyen barmokat?
Szokásos módon, hármat a fején találtam el, kettőnek meg a gyomrát lyukasztottam szét.
Most is megdícsértek, akárcsak tegnap.
Az ebéd rohadt szar volt, mint mindig. Kidobtam az egészet a picsába. Egy kóbor kutya már megint szemet vetett a maradékokra, de lelőttem a kis korcsot, még mielőtt bezabálhatott volna.
Este megint kitört a szokásos verekedés Matt és Josh között. Miután Josh gyomorszájon rúgta Mattet, bedobta a szokásos árokba. Reggel megint őrjönghet az őrnagy...
Leszarom,már megint maguknak csinálták a balhét.
Ennyi unalom után azt hiszem, ledőlök aludni. Hátha megint az otthonommal álmodok. Mára ennyi."


Clio
2009-04-28



...and the show must go on.