Végzet

Termékeny istene vagy te
A gyűlöletnek ó
Jöjj és rágd a lelkemet
Tépd ki a szívemet
De én nem fáradok

Hiszek benne, hogy jó az út
Amin járok
Akkor is, ha mardos a félelem
Dühtől lüktet a vérerem
Fejemben viharod az úr

Kisúr, az vagy te nem több
Egy felfuvalkodott
Ki méltán bírálja környezetét
Miközben Önnön súlyát
Saját ágyával méri

Ágyával, mely vizelettől bűzlik
De mélyen altat.
Jer hát ide, a tükröm elé
És szeresd Önmagad
Hamis fényedben

Én immár jót mosolygok
Lélekben
És együtt iszunk az életben
Akár két bolond felelőtlen
Szédelgünk az éjjelben

...

Mulattató a gondolat, hogy
Megbocsátok
Azért, amit teszel
És azért, amit nem

Így telnek az évek

De egy szép napon ígérem
Megásom a végzeted.


2017-08-09