Karcolatok a búcsúról

Ma reggel utolsóként hagyta el az álmát.

Késve s félve talált rá a kiút
Míg drágakövek között
Lelkének függönye örömbe borult.

Megrészegült az aranytól.

Végül felriasztotta napjának elvárása:
Hogy letaposott ösvényeken
Sűrű óráit vállára rántsa.

„Korsóval járok a kútra minden nap”

Gondolta, s szegénynek
Szerencsétlennek látszott
Abban a pillanatban.
---

„Én ma elsőként hagynám el az álmomat”

Egyre csak merengek
„Korsóval jártam a kútra minden nap!”
De volt, aki mellettem lehetett.

Elvont szándék, füstös gondolat
Kavargó árnyék, terpeszkedő akarat…

Ez vagyok én most.
(Kincsétől megfosztott)

„De kívánok neked minden szépet!”
Hiszen búcsúzkodni így illik,
S így jó.

2012.01.01.

...and the show must go on.