Mindent elvettél

Most nézz magadra!
Kivé lettél?
Erre vágytál?
Mindent elértél?

Tőlem valamit elvettél…

---
Nem emlékszel rám:
Árnyék vagyok a múltadból

Egy szellem, egy árny…

Valaki, aki csodál téged
Valaki, aki az éveidbe lát.



Most jól figyelj,
Mert egyszer mondom el:
Tőlem elvettél valamit
Akkor, amikor megszülettem.

Amikor tiszta voltam és védtelen.
Amikor meztelen, gondolatokra képtelen.

És azóta visszajársz hozzám…

Lassan már nem marad semmim.
Csak az ép ész, a szem
A józan ítélőképesség.
És ennyi.

De tudod mit?
Neked adom az egészet!

Nincs kedvem tovább küzdeni,
Játszanom a szépet.

Vegyél csak el mindent!

A legvégén úgyis ugyanott végzed…
"Voltunk, mint ti; lesztek, mint mi;
por és hamu."

Clio
2011-12-11


...and the show must go on.

Ki vagy te?

Ki vagy te?
Ki megölelsz
Mosolygó szemeddel reményt keltesz
Bennem
Újra és újra bízom benned
De végül felébresztesz…
Csak te vagy a világon… és én?
Ágyadon egy szép kellék
Egy csinos baba
Kinek ha gondja van
Fényedben úszkálva
Felednie kell azt
Míg nem a porondon
Végül mindig csak te maradsz
Csak Te.

És ki vagy te?
Oly sok gond hordozója.
Belefulladtál saját nyűgödbe
Kívül hagytad a múltad.
Kezedet én fogtam
(Nézd csak meg az első oldalt)
Se egy kérdés, se egy sóhaj
Veled mulat az idő
Engem vastag hó takar.
Bármily tökéletesnek is hiszed magad
Tévedsz, ha azt hiszed
Mindezek után
A világ kell, hogy figyeljen rád
És jó, ha súlyos terhed trónján
Végül királynővé formálod
Önmagad.

És ki vagy te?
Fényes szárnyú angyal.
Oly rég láttalak
Elhagytál; hagytad, hogy elfelejtselek.
Megváltoztál.
Pimasz vagy és öntelt.
Úgy tekintesz a világra, mintha neked épülne
Szemembe, ha nézel
Talán eszedbe jut régi éned.
Nem én fogok hiányozni neked
Az, aki mellettem voltál
És aki már nem leszel.
Soha többet.

Clio
2011-02-27


...and the show must go on.

Jégkirálynő

"Készen állok immár!"
Zordon sziklák úrnője

Sorra halnak a kérők,
Majmok lökik őket a sötétbe.

Én fent ülök a trónomon
Hólepte csúcsokon
Hajam nyakamba omlik
Szemem fénye lassan kimúlik.

…

Most itt állsz előttem, te vagy a vándor
„Gyere közelebb, kérlek!
Váltsd valóra az álmom!”

De te nem mozdulsz
Csak messziről csodálsz

„Gyere már közelebb, kérlek!
Felejtsd el végre azt a históriát!”

Nem érted…

Állsz ott félve
Mosolyod mögé bújtatod
Valódi éned.

„Szabadíts ki, végre!”

Felállok most
Szívem vadul ver

„Hát nem érted, hogy
Majmok lökhetnek a mélybe?”

(Forró könnycsepp gördül arcomon
Lassan kiolvad jeges szívem.)

Se előre, se hátra
Egyhelyben vársz még mindig
Válaszok helyett
Csak újabb kérdésekkel állsz ki

De az én időm fogytán
Dühöm, akár az orkán


Így hát megragadlak…
Körmöm a húsodba váj,
Keserű sikolyomtól
Lavina zúdul a hegy oldalán.

„Ha nem, hát nem”
Patakzik a könnyem

Hirtelen rántalak magammal
Együtt zuhanunk a mélybe.


Clio
2011-01-28



...and the show must go on.

Késélen táncolunk

Elég egy fuvallat
Egy rossz mozdulat
Vagy gondolat
Amely elmozdít

Máris kész a vége
Fuss el véle
Nincs, aki visszavisz

De ne is bánd
Miért is fájna?

Nincs értéke e világnak…

…

De miért nem úgy működik, ahogy kéne?
Miért nem lehet egy storynak sem happy-end a vége?

Görbe lett az élet
Elgörbült
„Vagy én görbülök?”

Nem megyek veled
Nem fogom a kezed
Hagyj engem békén

Itt ragadtam, a kés élén

Itt várom ki a végét
Mindennek

Lesz ami lesz
Behunyom most két szemem
És várok, még ha lassan
Szét is esik minden álmom…

Clio
2011-01-16


...and the show must go on.