"Készen állok immár!"
Zordon sziklák úrnője
Sorra halnak a kérők,
Majmok lökik őket a sötétbe.
Én fent ülök a trónomon
Hólepte csúcsokon
Hajam nyakamba omlik
Szemem fénye lassan kimúlik.
…
Most itt állsz előttem, te vagy a vándor
„Gyere közelebb, kérlek!
Váltsd valóra az álmom!”
De te nem mozdulsz
Csak messziről csodálsz
„Gyere már közelebb, kérlek!
Felejtsd el végre azt a históriát!”
Nem érted…
Állsz ott félve
Mosolyod mögé bújtatod
Valódi éned.
„Szabadíts ki, végre!”
Felállok most
Szívem vadul ver
„Hát nem érted, hogy
Majmok lökhetnek a mélybe?”
(Forró könnycsepp gördül arcomon
Lassan kiolvad jeges szívem.)
Se előre, se hátra
Egyhelyben vársz még mindig
Válaszok helyett
Csak újabb kérdésekkel állsz ki
De az én időm fogytán
Dühöm, akár az orkán
Így hát megragadlak…
Körmöm a húsodba váj,
Keserű sikolyomtól
Lavina zúdul a hegy oldalán.
„Ha nem, hát nem”
Patakzik a könnyem
Hirtelen rántalak magammal
Együtt zuhanunk a mélybe.
Clio
2011-01-28
...and the show must go on.
