Ki vagy te?

Ki vagy te?
Ki megölelsz
Mosolygó szemeddel reményt keltesz
Bennem
Újra és újra bízom benned
De végül felébresztesz…
Csak te vagy a világon… és én?
Ágyadon egy szép kellék
Egy csinos baba
Kinek ha gondja van
Fényedben úszkálva
Felednie kell azt
Míg nem a porondon
Végül mindig csak te maradsz
Csak Te.

És ki vagy te?
Oly sok gond hordozója.
Belefulladtál saját nyűgödbe
Kívül hagytad a múltad.
Kezedet én fogtam
(Nézd csak meg az első oldalt)
Se egy kérdés, se egy sóhaj
Veled mulat az idő
Engem vastag hó takar.
Bármily tökéletesnek is hiszed magad
Tévedsz, ha azt hiszed
Mindezek után
A világ kell, hogy figyeljen rád
És jó, ha súlyos terhed trónján
Végül királynővé formálod
Önmagad.

És ki vagy te?
Fényes szárnyú angyal.
Oly rég láttalak
Elhagytál; hagytad, hogy elfelejtselek.
Megváltoztál.
Pimasz vagy és öntelt.
Úgy tekintesz a világra, mintha neked épülne
Szemembe, ha nézel
Talán eszedbe jut régi éned.
Nem én fogok hiányozni neked
Az, aki mellettem voltál
És aki már nem leszel.
Soha többet.

Clio
2011-02-27


...and the show must go on.