Minek nevezzelek
Ha a merengés alkonyában, amikor már úgy érzem, mindennek vége, te mellettem állsz és segíted lépteimet.
Szép szemeidnek esti-csillagát sokáig nem értékeltem. Tán kihasználtalak, tán nem becsültelek… vagy csak nem találtam rá szavakat, hogy mit is jelentesz nekem.
Most nem egy szó az, amit keresek.
Már nem a valódi érzéseimre vagyok kíváncsi.
Tudom, hogy erre, ami te vagy most nekem, még nem született meg, nem is születhetett meg a méltó kifejezés.
Fényesen kéklő szemedet most bámulva nézik szemeim.
Olyan ez, miként, ha most látnák először valódi, értékes, óvó férfi tekintet… e csillagot, amellyel megajándékoztál engem.
Nem tudom, miért,
Meddig maradok meg még neked.
Most semmi sem biztos, talán még a holnap sem.
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Attila & Endre & Sándor & Clio
2009-06-19
Ne haragudj, hogy eddig nem kommentáltam, csak lefoglalt a facebook... :@
VálaszTörlésMost megyek és megírom a Triumph of the Red Rose című művet :)
--->